Egyéni képességek, egyéni utak
A mai világban a médiában, a környezetünkben folyamatosan villódzó reklámtáblák, hívják fel a figyelmet arra, hogy légy önmagad és valósítsd meg álmaidat.
Hogy bárki és bármi lehetsz. Nincs olyan, ami nem lehetséges. Pillanatok alatt, bárkiből lehet bármi. De tényleg. Vagy nem…
Ma tényleg az nem fedezi fel a világ adta lehetőségeket, aki nem akarja. Aki még a rendszer nyájában bízva követi a tömeget vagy kényelemből álbiztonságérzetből másokat és mást követ. Valljuk be, igazából mennyivel egyszerűbb, ha mások gondolkodnak helyettünk, mennyivel jobb mások életét figyelni a social médiában, mert hát addig sem kell magunkkal törődni. Bár ezzel magunknak rossz érzéseket keltünk nap mint nap, de kit érdekel a lényeg, hogy ne kelljen magammal foglalkozni. Álmodozunk mások életéért, de közben elmegyünk saját személyiségünk saját vágyaink, céljain, terveink mellett. De valljuk be, sokkal könnyebb a karosszékből figyelni, mint cselekedni. Egyszerűbb az életünk felelősségét másokra hárítani, mint nem kifelé, hanem befelé figyelni.
Talán az oktatási rendszer és a régi örökölt gondolkodás, aminek utóhatásait éljük még, ami miatt nem merjük, nem tudjuk milyen egyéni képességeink is vannak, aminek feltárásának hatására akár, nem kellene mások csilli - villi életéről áradoznunk. Merthogy azzal jól becsapjuk magunkat. Hatását nem most, hanem jó pár év múlva fogjuk érezni. Persze azok, aki ebben élnek.
A legnagyobb probléma az, hogy annyi, de annyi helyről kapjuk az arcunkban, hogy milyennek kellene lennünk és milyenek is vagyunk, hogy ennek a mágikus bűvöletnek a hatása alatt élünk. Mások mondják meg nekünk, kik vagyunk, mások mondják meg mi a legjobb nekünk. Ahogy írom ezeket a sorokat szédülök, és hányingerem van az egésztől. Ettől az egész, felfújt, mindenki tudja a tuttit világból.
Megöljük az ösztöneinket, a kreativitásunkat, azt a belső tudást, aminél jobban senki sem tudja, hogy nekünk mi a jó. Tele pakoljuk az elménket információval, miközben valódi értéket, igazán magas szintű terméket szabad agykapacitással lehet megvalósítani. Butítjuk magunkat, mert így könnyebbnek tűnik. Hát pedig nem.
Hasonlítgatjuk magunkat másokhoz, miközben 7,5 milliárd emberből egy sincs egyforma. Minden egyes emberben több olyan képesség, készség rejlik, aminek feltárásával a saját útján sikeres és szabad ember lehetne. A sikert nem pénzben, hanem elégedettségben kellene mérni. Eljutni A-B-be az már siker. Még ha kis lépésekről is van szó. De eredmény.
Aztán vannak azok a megkeseredett embercsoportok, akik szeretik mások kudarcain élesíteni nyelvüket, kárörvendő módon dörzsölik rosszindulatúan kezüket. Hmmm mennyire szegények, mennyire nincsenek tudatában annak, hogy valójában egy hatalmas siker előtt áll az illető. Hogy ő tesz az álmaiért, aki próbálkozik, aki küzd nap mint nap.. és van, hogy nem sikerül. A kárörvendő emberek, akik a karosszékben ülnek és akik soha, de soha nem lesznek sem szabadok, sem boldogok. Mert ők a nyáj. Őket a félelem a sötét oldal benyelt áldozatai. Bocs. De ez van. Kijönni innét, még mindig lehet, bár kevesen teszik ezt meg. A siker, a minden napos cselekedet, helyes gondolkodás, (HIT) érzelmi stabilitás és a saját képességeinknek megfelelő úton való járásának következménye. Ennyi…. nem mások véleménye, nem mások képességeinek kopizása, hanem a saját készletünkből létrehozott eredmény.
A képességeidet soha, de soha ne hasonlítsd másokéhoz. Mert tuttiii hogy vagy 100 olyan dolog van benned, ami a másikban sosem lesz meg.
Ma rengeteg címkézett „problémás” gyerekről hallani. Már alig várom, hogy ez a generáció kikerüljön a felnőtt világba, hogy zseniális kreativitásukkal valami lehengerlő világot hozzanak nekünk létre…. 😊 Nincs olyan, hogy problémás gyerek, maximum másképpen kell vele bánni.
Mindenkinek, az egyéni képességek kibontására kell fókuszálni és abban erősíteni magunkat. Ha ez megtörténik, senkinek nem lesz önbizalomhiánya, senki nem fogja önmagát másokhoz hasonlítani mert mindenki elégedett lesz attól, amiben van. PONT!
